Főzzünk olcsót és finomat, de gyorsan!

  Miért is? A mai világban nem kérdés, hogy mindenen igyekszünk spórolni és a legkézenfekvőbb megoldás (mikor már máson nemigen tudunk): az, amit megeszünk vagy inkább nem eszünk.
Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig csúszásban vagyok.
  Az utolsó utáni pillanatban indulunk el mindenhova vagy éppen állunk neki valaminek, így aztán kapkodhatunk. Ez alól a főzés sem kivétel. Nem szeretem az 5 lábasban/serpenyőben elkészíthető ételeket, melyet még a sütőbe is be kell tenni egy-két órára és az ember elmacerál rá egy egész délelőttöt, miközben néhány perc alatt már nyoma sincsen. A másik dolog, hogy nem bírom nézni a mosogatnivalót, már főzés közben neki esek suvickolni, nehogy tele legyen a mosogató, de így is éppen akkor kandikál ki belőle egy-két bögre, kés, kanál miegymás, mikor éppen a tésztát szűrném (hiába az uram baromi nagy ráérzéssel éppen akkor jár arra, máskülönben egész nap eszébe nem jut kivinni a konyhába bármit, hiszen bőven elfér az étkezőasztalon).
  Most az is felmerült bennem, hogy mit is nevezhetünk manapság olcsónak? Jókat rötyögtem magamban, mikor nemrégiben az egyik nagy (a nívós szót még sem merem leírni jó pár elképesztő cikk láttán) női magazin weblapján 1000 Ft-os reggeli, ebéd, vacsora címen írtak cikkeket és a többség jogosan (??? mindenki döntse el maga) háborodott fel, hogy jó, ha egész napra jut ennyi, nem hogy reggelire.
1000 Ft-os reggeli, mint olyan  számomra nem létezik, szerintem ez nekünk földi halandóknak manapság már luxus.
  Külön ebédet és vacsorát pedig ritka, ha főzök,hogy legyünk őszinték manapság nem is igen van rá időnk vagy éppen kapacitásunk, másrészt a villany, gáz sem ingyér van.
Ha megkérdezzük az idősebb  korosztályt, akkor tuti azt a javaslatot kapjuk, hogy ha olcsón akarsz főzni, akkor vedd elő a régi szakácskönyveket (anyukád, nagymamád polcain biztosan akad egy-két alapmű), azokban nem lesz flancolás.
  Erről jut eszembe: lehet most az egyik üzletláncban ingyér recepteket gyűjtögetni, gondoltam ebből begyűjtök egy halommal, neki is veselkedtem (kb. a harmadánál járok annak a mennyiségnek, amit az elmúlt egy évben kinyomtattak), hogy ebből majd milyen fain dolgokat lehet főzni, hát mondanom se kell, semmit sem készítettem el belőle, sőt a képek és hozzávalók listájánál megakadtam.
  Tutorialra (konkrétan részletes képes illusztrációra) egyenlőre ne számítsatok, mert 1. lusta vagyok, 2. mindig sietek, 3. a fényképezőgépünkkel éles képet készíteni művészet (de azért majd próbálkozom). Meg kell mondjam pár hónapja azt sem tudtam, hogy ez a szó mi fán terem, de úgy vettem észre, hogy nagyon trendi szó blogos körökben. Ti ismertétek?
 Essünk is neki a lényegnek! Az első receptem kisfiam egyik nagy kedvence lesz.

Jó főzőcskézést kíván: Zaarah