Almás gombóc

   Az eredeti receptet egy főzös újságban találtam. A kivitelezéssel már problémák akadtak: egy nagy rakás folyós massza lett belőle a leírás alapján, amit végül úgy kellett összevadászni levesszűrővel a főzővízből.

(Ezek után  minden  az újságból vett receptnél az merült fel bennem, hogy vajon mit hagytak ki belőle. Szóval nem kell mindent készpénznek venni, amit leírnak azt se amit én... ha-ha!)

Hozzávalók:

4-5 db közepes méretű alma

1 tojás

egy csipet só

ízlés szerint őrölt fahéj

3 evőkanál cukor (vagy helyettesíthető édesítőszerrel)

15 dkg finomliszt

15-20 dkg búzadara

  Először az almákat megmossuk, lecsepegtetjük, megtöröljük, meghámozzuk, majd az almát (a káposzta) reszelőn lereszeljük egy nagyobb öblös tálba. ( Ezt a receptet ezen résznél különösképp szeretik a házi kedvencek, mert nekik is jut egy kis csutka, meg almahéj. Bár nemrégiben olvastam, hogy szuper egészséges, ha az almát szőröstül-bőröstül, jobban szólva csutkástul-héjastul fogyasztjuk el.)

  Ha ezzel végeztünk  felrakhatunk egy nagy (olyan 4-5 literes) lábasba  vizet forrni. Majdan forráskor rakhatunk bele egy kis kanál sót de ez elhagyható.

  Mosás, avagy  fertőtlenítés után avagy  fertőtlenítés után (édes jó apukám domestos-os spray-vel lefújja mosogatóban, majd vízzel átöblíti) felütünk egy tojást, lehetőleg nem kapásból az alma közepébe, hanem egy csészébe vagy tálba, mert ha ne adj isten záptojást fogunk ki, akkor mehet az egész a szemétbe, vagy ha nem vagyunk kellőképpen rutinosak akkor vadászhatjuk a tojáshéj darabkákat az almában turkálva, és még akkor sem biztos, hogy főzés után nem fogunk egy kis tojáshéjat ropogtatni.

 Szóval, ha minden oké a tojcsinkkal, akkor az almához öntjük, majd hozzáadjuk a  csipet sót, cukrot/édesítőt, őrölt fahéjat (ha nagyon nem tudjuk belőni mennyit kellene, akkor vannak azok az  icipici mokkáskanalak, abból egy lapossal kanálkával tehetünk hozzá).

  Ezt követően fokozatosan hozzákeverjük a lisztet, majd a búzadarát.  Míg a vizünk forr, a búzadara is kissé megdagad. Ezután szemügyre vesszük a masszát: ha túl nagyon lágynak találjuk adjunk hozzá még egy kis lisztet, búzadarát (igazából almája válogatja). Evőkanál segítségével formázzuk meg a gombócainkat úgy, hogy, nagyjából gombóc formára tudjuk igazítani a kezünk/ujjaink segítségével.

  Most ugrik a majom, jobban szólva a gombóc a vízbe.  Annyi gombócot rakjunk a lábasba, hogy ne egymás hegyén-hátán legyenek, hanem kényelmesen elférjenek egymás mellett. Miután feljönnek a víz felszínére még néhány percig forraljuk, és szűrőkanállal, ha lusták vagyunk azt is mosogatni, akkor fakanállal (vigyázzunk, mert szökős) szedjük ki őket.

  Innentől több variáció van, attól függően mi van itthon, avagy ki hogyan szereti. Én olajon zsemlemorzsát szoktam pirítani, míg fő az első adag gombóc, és főzés után egyenesen ott landolnak a kis édesek (nehogy még egy tálat összekenjek).

Készítettem egy képet, hogy milyennek is kell lennie a zsemlemorzsának pirítás után:

Beleforgatom a zsemlemorzsába, tányérba szedem. Porcukorral, fahéjjal, vagy hígabb lekvárral, pudinggal, tejföllel, de gyümölcsös joghurttal is lehet tálalni, vagy szimplán cukrozott darált dióval.  Nem kizárt, hogy vannak egyéb variációk is, nálam kb. ennyi a skála.

  Jelentem a gyümölcsöt nem szerető gyerekek körében is sikert arattam vele, próbáljátok ki bátran!

A házi készítésű egyéb gombócokkal szemben pedig az egyszerű elkészíthetőséget tudom a legjobban értékelni ebben a receptben.

Jó étvágyat: Zaarah